Az innováció egy kreatív ötlet megvalósulásának folyamatát jelenti, ma már széles körben használatos a szakmai fejlődés, a termelés, szervezeti működés hatékonysági növelésének megjelölésére.
 
Egy kreatív (például feltalálói) ötlet akkor válik innovatív produktummá, ha meg is valósul (a feltalált dolog, eszköz gyártása megindul), vagyis, ha az ötlet, elképzelés végül a napi gyakorlatban alkalmazásra kerül.
 
A kutatás és fejlesztés (K+F) az innováció része, részhalmaza. A K+F alapkutatásból, alkalmazott kutatásból és kísérleti fejlesztésből áll. K+F-re fordított erőforrások számos „mellékterméket” hoznak létre, és hozamuknak csak egy része hasznosul valóban innováció formájában, ezen túl eredményezheti például a vállalaton belüli tudás felhalmozását, publikációkat, a személyes kutatói karrier építését. Az innováció több mint pusztán eredményes K+F tevékenység. Sikeres innovációnak csak az a kutatás-fejlesztési eredmény tekinthető, amely megvalósul, és hasznot hajt mind a megvalósítói, mind a felhasználói, mind az alkalmazói számára. Szűkebben értelmezve az innováció „új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás, új marketing-módszer, vagy új szervezési-szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatban, munkahelyi szervezetben vagy a külső kapcsolatokban.” Ennek alapján az innováció megjelenhet új termékben, új technológiában, valamint új szervezeti kapcsolatrendszerben.
 

Magyarországi helyzetkép

 
Magyarországot az EU-n belül az innovációs képességeket tekintve egy évvel ezelőtt a 15. helyre sorolta az Európai Bizottság. Annak ismeretében, hogy hazánk az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt GDP tekintetében a 20. helyet foglalja el az EU-ban, ez az eredmény igen kedvező.
 
A Bizottság nehezményezte a természettudományos, műszaki, gazdasági végzettségű diplomások alacsony arányát (ez az EU-átlagnak mindössze 39 százaléka); a szélessávú internet alacsony elterjedtségét; illetve az élethosszig tartó tanulásban való lemaradásunkat (az EU-átlag 46 százaléka). Ezen tényezők közül néhány már változott, például a felsőoktatásban a természettudományos államilag finanszírozott helyek aránya jelentősen megnőtt.
Ugyanakkor a Bizottság azt is megállapította, hogy Magyarország sikeresebb a technológiai innováció adaptációjában, mint megteremtésében.
 
Magyarországon a K+F ráfordítások a GDP százalékában mindössze 0,9%-ot érnek el. Az összes kutatási és fejlesztési szektorra fordított költségből az állami költségvetés változatlanul csökkenő súllyal, de több mint felerészben részesedik. A vállalkozások részesedése 30 és 38% között mozog. Míg a kilencvenes évtizedben a kutatási és fejlesztési költségeknek mindössze néhány százaléka származott nemzetközi forrásból, az ezredforduló óta a külföldi pénzforrások részesedése 10% környékén stabilizálódott. A kormány 2000-ben elhatározta és 2003-ban megerősítette azt a célkitűzést, hogy a hazai K+F-ráfordítások 2006-ra elérjék a GDP 1,8-1,9 százalékát.
 
Így nem valósult meg annak az EU-célkitűzésnek a magyarországi elérése, hogy 2010-re a GDP legalább 3 százaléka K+F-ráfordítás legyen, és hogy a kutatási pénzek kétharmada az üzleti szférából származzon. Kritikus terület a „kibocsátási oldal”, az output is: az eredmények hasznosulása, hasznosítása. Ennek egyik oka, hogy a költségvetési kutatóhelyek által végzett K+F tevékenység közel 70 százaléka alap- és alkalmazott kutatás, s ezek eredménye – közvetítő és a piaci igények hiányában – általában akadozva vagy sehogy sem kerül tovább az „innovációs láncba”.
 
Hazánkban a kutatási és fejlesztési tevékenység változatlanul Budapesten koncentrálódik, de a főváros túlsúlya az elmúlt években valamelyest enyhült. 1989-ben a kutatóhelyek fele, 2004-ben 44%-a összpontosult a fővárosban, tizenöt évvel ezelőtt itt használták fel a K+F ráfordítás hét-, 2004-ben hattizedét. A gyenge vállalati innovációs teljesítménynek számos különböző oka van.
 

Az innováció folyamata az alábbi elemekből épül fel:

 

  • Felismerés: kielégítetlen igény és/vagy felhasználatlan technikai lehetőség felismerése, azonosítása.
  • Koncepcióalakítás: a felismerés szülte ötlet(ek).
  • Problémamegoldás: az ötlet(ek) megoldásának, megvalósításának keresése a meglévő információk, valamint keresési – kísérletezési – számítási tevékenység alapján.
  • Megoldás: adaptálható vagy új találmányt igénylő megvalósítás lehetősége.
  • Fejlesztés: a talált megoldás felhasználására alkalmassá tétele, amelyet bevezetés követ.
  • Felhasználás: a folyamatos használat.

Az innováció finanszírozásának néhány lehetősége

 

  • Vállalati saját K+F
  • Állami pályázati források
  • EU pályázati források
  • Kockázati tőke
  • Saját tőke, banki tőke, hitelek, befektetők.

 

Innovációs projekt típusok

 
Az innovációs tevékenység kategóriákba való felosztásánál a hagyományos megkülönböztetés szerint megkülönböztetünk gyártásfejlesztést és gyártmányfejlesztés.
 

  • A gyártásfejlesztés (technológiai fejlesztés) körébe azok a műszaki tevékenységek tartoznak, amelyek a termelőfolyamat technikai és gazdasági színvonalának az emelésére irányulnak. Ezen innovációknak a célja: a termelési volumen növelése, a termékek minőségének javítása, munka-, anyag-, energia-ráfordítások csökkentése, munkakörülmények javítása, környezetvédelmi előírásokhoz való alkalmazkodás.
  • A gyártmányfejlesztés (termékfejlesztés) új termékek kifejlesztését, vagy már gyártott termékek folyamatos korszerűsítését jelenti. Célja a meglevő, illetve potenciális piaci igények kielégítésére alkalmas termékek létrehozása, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a vállalkozás az elért piaci pozícióját, hírnevét megtartsa, illetve a lehetőségeihez képest emelje.

 
A termékinnováció aszerint is tipologizálhatók, hogy a termékben felhalmozott ismeretek vonatkozásában kimutatható változást, a megújulást értékeljük, annak mértékét minősítjük Az értelmezett fokozatok a következők (egy rövid kis példán keresztül bemutatva, ami egy mennyezetre szerelhető ventilátor):
 

  • Inkrementális innováció: egy bevezetett termék érvényesülési funkcióiban hoz változásokat. (A ventilátor lapátok és a forgórész különböző stílusú átalakítása.)
  • Moduláris innováció: az alkotóelemek szintjén generál változásokat. (A forgási sebesség növelésének vagy csökkentésének lehetősége.)
  • Strukturális innováció: az alkotóelemek új, átkonfigurált rendszerbe foglalja össze. (Hordozható ventilátor kialakítása.)
  • Radikális innováció: mind az alkotóelemek, mind azok összeépülése terén újdonságokat hoz létre. (Központi légkondicionáló kialakítása.)

 

Egy másfajta kategorizálás alapján lényegében négy különböző szintű innovációról beszélhetünk:

 

  • Továbbfejlesztő innováció, amelyet úgy határozhatunk meg, hogy a mindennapi jobbítások tömege a termékek pillanatnyi állapotához és a termeléshez képest. (Amikor egy bevezetett termék esetében rájönnek arra, hogy valamilyen javítással egy jobb minőségű, vagy valamilyen új tulajdonsággal rendelkező, esetleg olcsóbban előállítható terméket tudnak produkálni.)
  • Radikális innovációról akkor beszélünk, amikor szakítva a hagyományokkal, egy új terméket, eljárást vagy szolgáltatást vezetünk be. (Ilyen például a kézi szerelés robotokkal történő felváltása.)
  • Technológiai innovációnaknevezzük az olyan innovációs lánc összerakását, vagy kombinálását, ami új termékek és szolgáltatások fejlődését eredményezi. (Ilyen például a mobil telekommunikáció kifejlődése.)
  • Egyetemes innovációról akkor van szó, amikor az egész emberiség szempontjából ú terület megjelenése következik be az innováció kapcsán. (Ilyen volt a gőzgép vagy az információs technológia megjelenése.)